Tanítási filozófiám

Bevezetés

A diákok rengeteg területen profitálhatnak az oktatásban töltött évekből. Számomra az oktatás és egyben a diákok tanulásának legfontosabb célja, hogy kritikusan gondolkodó, felelősségteljes, önreflexióra képes, megfelelő önismerettel rendelkező, boldog embereket neveljen ki. Tanárként úgy szeretném szervezni a rámbízott diákok tanulási folyamatát, hogy a fókszban mindvégig az említett célok álljanak. A diákok tanítását nem rendelhetem alá saját érdeklődésemnek, érdekeimnek vagy prekoncepcióimnak. A tanulók személyiségéhez, érdeklődéséhez és képességeihez mérten folyamatosan alakulnom és alakítanom kell a tanulási folyamatot, hogy segíthessem őket értékes mentalitású emberekké formálódni.

Úgy gondolom, hogy a földrajz, a történelem és az állampolgári ismeretek tantárgyon keresztül igen sok lehetőségem és nagy mozgásterem van a diákok világról alkotott képének formálására. Egy biztos és a mindennapi életben jól használható történelmi-földrajzi-társadalmi tudásanyag rengeteg ponton segíthet a felnőttkori boldogulásban. Mindemellett nem elhanyagolhat szempont volt a választásom során, hogy az említett két tantárgy tanítása során lehetőségem van tanárként olyan értékes és lényeges tulajdonságok, attitűdök formálására, kialakítására és tudatosítására, mint a környezettudatosság, a felelős állampolgárság vagy a kritikus és nyitott gondolkodás.

Tanulás- és tanításelméletek

Véleményem szerint rég meghaladottnak tekinthetőek a tisztán behaviorista “fekete dobozos” vagy a kognitivizmushoz kapcsolható “számítógép-agy” felfogások. Természetesen ezeknek a tauláselméleteknek is vannak olyan elemei, melyek beépíthetőek és hasznosak más fókuszú elméletekben is, gondolok például a különböző viselkedések elsajátítására, az előzetes tudás vagy a gyakorlás fontosságára.

Összességében azonban elmondhatom, hogy személyes tanítási filozófiámban leginkább a konstruktivizmus és konnektivizmus elemei a leghangsúlyosabbak.

Összefoglalva, hogy mit is jelent számomra a konstruktivizmus idézném egyik példaképemet, Maria Montessori-t: “Segíts, hogy magam csinálhassam!”. A felfedezés öröme, az együttműködés, probléma-központúság és eset-alapú tanulás mind hozzásegíti a tanulókat ahhoz, hogy önmagukban koherens, egyediségüket tükröző világképet alakíthassanak ki. A társakkal való együttműködés, a komplex feladatok és helyzetek megoldásában szerzett rutin mind a valódi élet problémáira, nehézségeire és dilemmáira készít fel. Így valóban olyan tudás  - vagy inkább képességek, kompetenciák - megszerzését teszi lehetővé, melyek ténylegesen hasznosnak mondhatóak a későbbi, önálló életvezetés során. Mindemellett, a konstruktivista felfogás remek terepet biztosít a különböző informatikai eszközök, technológiák és technikák alkalmazására. Például egy kisebb településen szervezett geocatching keretében alkalmazott internetes keresők, felületek és eszközök használata a későbbiekben is hasznos tapasztalat lehet.

A konnektivizmus a személyes tanítási filozófiámban a konstruktivista pedagógia megteremtésének metódusait, lehetőségeit jelenti. Értem ezalatt azt, hogy a gyakorlatban hogyan tudok tanárként olyan tanulási környezet teremteni, melyben a diákok lehetőséget kapnak saját kreativitásuk és képességeik kibontakoztatására, fejlesztésére.

Diákok tanulásának céljai

Minden tanuló a saját személyiségéből fakadóan más és más utakon keresztül tanul a leghatékonyabban. A differenciálás nem csupán az egyén kognitív képességeinekn határai alapján történik, hanem az alapján is, hogy melyik tanuló milyen befogadó csatornára a leginkább szenzibilis. Egyesek verbális vagy vizuális úton rögzítik jobban a tanulnivalót, mások mechanikusan vagy olvasás útján.

Mégis van pár kritikus pont, amiben szerintem minden tanuló hatékony tanulása megfogható. Elsőként ilyen a gyakorlati, tapasztalati tanulás. Véleményem szerint nem elég csupán a tanár igaz szavaiban vetett hit, hanem ahol csak lehetséges meg kell teremteni a lehetőséget a diákoknak arra, hogy személyesen önmaguk is beláthasság adott állítás igaz vagy hamis voltát. Földrajzból erre kiváló alkalmakat adhat egy-egy tanulmányi kirándulás. Történelemórákon a forrásszövegek olvasása és értelmezése az, ami közelebb viheti a diákságot a belátáshoz. Másrészt, a tapasztalatszerzésnél is fontosabbnak tartom, hogy megteremtsük a lehetőséget arra, hogy diákjaink gondolkodva tanuljanak. A nekik megfelelő utakon és módokon meg kell teremteni nekik az időt és a teret ahhoz, hogy a saját nyelvükre lefordítva, végiggondolva az adott tananyagot saját gondolati útjaik eredményeként születhessen meg a tudás. A legideálisabbnak azt tartom, ha egy a tanárnak sikerül olyan komplex feladatsort kidolgozni, melyben minden vagy legalább a legtöbb gyermek egy flow-élményhez hasonlóan tudja elsajátítani a kívánt témát. (Csíkszentmihályi Mihály: Flow)

Tanítási stratégiák és módszerek. A tanulási környezet.

Ahhoz, hogy a fent említett célokat meg tudjam valósítani strukturált, részleteiben kidolgozott, átgondolt stratégiákat és módszereket kell kialakítanom. Elméletben sok ötlet és elképzelés körvonalazódott már a fejemben az egyetemi évek során, komolyabb tanítási tapasztalat és gyakorlat híján azonban biztos vagyok benne, hogy mindezek erősen át fognak alakulni a pedagógusi gyakorlatom során.

Alapvető stratégiaként célom kialakítani egy kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot a diákjaimmal. A kölcsönös tisztelet és elfogadás megteremtése mellett fontosnak tartom, hogy a közös munka során követendő szabályokat együtt alakítsuk ki - mindezt természetesen az én tanári vezetésem alatt. A részben közösen lefektetett kereteken belül magamtól és a diákoktól is korrekt, következetes és felelősségteljes munkavégzést várnék el. Mindez nem merev, kérlelhetetlen retorziós rendszer felállítását jelenti. Szeretnék kialakítani egy olyan munkavégzési keretet, melyben lehet hibázni, lehet javítani, fejlődni, segíteni a másiknak.

Módszereket tekintve szeretnék minden tanórába beépíteni a frontális oktatáson kívül minimum egy-egy olyan elemet, mely kimozdítja a diákokat a megszokott tanulási-tanítási komfortzónából.  Valami olyat, mely gondolkodásra, akítv részvételre sarkall és megteremti a valódi kapcsolódás kiépítésének lehetőségét az adott témával.  Szeretném rugalmasan alkalmazni a projekt- eset-alapú, problémaközpontú-tanulás eszközeit és módszereit úgy, hogy a lehető legtöbb diák személyes készségeihez, affinitásához illeszkedjen. Éppen ezért mind a vizualizáció, mind a hallás/hallgatás, mechanikus úton történő rögzítés eszközeit szeretném felvonultatni a tanítás során.

Értékelés

A közös munka megkerülhetetlen eleme az értékelés. Ahhoz, hogy a tanulás ne egy önmagában álló, céltalan és megfoghatatlan helyzet és folyamat legyen fontos a rendszeres visszajelzés. Ez nem csupán nekem, mint tanárnak vagy a szülőknek, hanem maguknak a diákoknak is lényeges, hiszen számukra is fontos, hogy észlelhessék, nyomonkövethessék saját fejlődésüket.

Az értékelés kapcsán is visszatér a már említett következetesség. Szeretnék kidolgozni egy olyan értékelési rendszert, mely a lehető legobjektívebb, sokféle értékelési módot tartalmaz és esélyt ad a javításra. Mindennek érdekében igen gyakran tervezek különböző értékelő feladatokat végezni a tanítási folyamatban. Fontosnak tartom, hogy ne csupán egy-kettő értékelési forma jelenjen meg (feleltetés vagy dolgozatírás). Minél többféle formát alkalmazunk, annál nagyobb az esély arra, hogy a különböző képességű, auditív-vizuális vagy más berögzülésű tanulók is a hozzájuk legközelebb álló módon adhassanak számot tudásukról.

Kifejezetten szimpatikus formatív értékelési módszer például a feleltetés vagy az óra elei röpdolgozat kiváltására a szemináriumon is alaklamzott Kahoot-kvíz rendszer. Ennek alkalmazásával ugyanis maguk a tanulók is követni tudják feljődésüket, tudásuk alakulását. Egyre több olyan felületről és rendszerről van tudomásom, melyek alkalmasak a differenciált értékelés gyakorlati megvalósítására.

Ezenfelül azonban nem elhanyagolható a szummatív értékelés sem. Elképzeléseim szerint úgy szeretném alakítani a szummatív értékelést, hogy az a lehető legjobban visszatükrözze az évközi aktivitást, munkára és tanulásra fordított időt és energiát - tehát következzen a formatív értékelés eredményeiből.

A technológiai integráció

Bár tanulmányaim kezdetén sok fenntartással és kétkedéssel kezeltem a modern technológiákat és technikákat alkalmazó pedagógiai módszereket és gyakorlatokat az idő előre haladtával nem csupán az antipátiám csökkent, hanem egyenesen a visszájára fordult. Ennek egyik oka a felismerés, mi szerint a fiatal generációk életének elmentáris része a technológia, így őket magukat is sokkal könnyebben és hatékonyabban lehet elérni ezeken az eszközökön, felületeken keresztül. Ezzel együtt azonban nem tartom elegendőnek a modern technológiák alkalmazását az oktatásban. Fontos szempont, hogy úgy alaklamazzik ezeket az eszközöket, hogy azáltal minél jobban fel tudjuk kelteni a diákság érdeklődését és azokat a témákat fogjuk meg ezáltal, melyekben maguk a diákok is érdekeltek.

Különös tekintettel a földrajz és történelem-oktatásra úgy gondolom, hogy az alkalmazási lehetőségek száma szinte végtelen. Földrajzban a különböző természeti vagy társadalmi-gazdasági folyamatok szimulációi, videoanyagok bemutatása, grafikonok, diagrammok, ábrák készítése mind remek lehetőséget rejt a tanulók aktív bevonására és munkálkodtatására a Google Earth-tól a különböző szakmódszertani gyűjteményekig.

A történelem és társadalmi ismeretek esetében sincs ez másként. Történelemből egy virtuális séta az ókori Rómában, egy történelmi film részlete vagy az ismeretterjesztő kiadványok  online elérhető anyagai mind életre kelthetik az olykor valóban távoli múltat.

Társadalomismeret órán kifejezett szándékom egy kritikai gondolkodásra vonatkozó filmmel kezdeni a tárgyat (Az igazi Mao).

Egyszóval egyre több lehetőség áll előttem, hogy a száraz, “tankönyv-szagú“ tananyagot megeleveníthessen, megfoghatóvá tehessem a diákok számára.